Egyszer beszélgettem egy informatikus sráccal, aki feldobta, hogy nem akarom-e valami profibb helyre költöztetni a blogot. Állítólag a profiság egyik eleme, hogy gyorsabb az oldal, a másik eleme, hogy több képpel boldogul mint a blog.hu. Nem léptem az ügyben, mert gondoltam, hogy úgysem használok sok képet és úgysem olvassák majd sokan a blogot, mert amolyan online szervízkönyvnek indult.
A képek mennyiségét illetően nagyon mellé lőttem, lassan már családi fotóalbum méretűre duzzad a blog képtára, pedig szelektálok ám keményen. Ez lesz az a poszt, amit mobilnettel megnyitni csak saját felelősségre ajánlott, mert úgy elviszi a havi keretedet, hogy nem volt időd pislogni. Ha kellően nagy a limit, vagy otthon, netán munkahelyen ülsz a gép előtt, akkor tessék a kávét áttolni a Szarvasin, stabil 23 fokra állítani a fűtést, mert ebben az undorító téli időben két dolgot lehet csinálni, olvani és ..... (természetesen posztot írni).
Az a jó ebben a grafomán pornóskodásban, hogy nincs vele semmi kötötség, azt írok és akkor amikor jólesik. Emiatt nem írtam hónapok óta semmit, mert nem esett jól. Mert egy autót a halottaiból feltámasztani kurva nagy feladat és ahányszor ezt leírom, mindig kizökkent abból a konok elgondolásomból, hogy amit csinálok az jó és van értelme. Úgyhogy dobtam egy időre a blogot és csak arra a marha nagy hegy megmászására koncentráltam, aminek néhány éve elindultam a lankás lejtőin, mostanra kiértem a derekáig tartó erdősségből és el kellett kezdeni a vállalhatatlanul nagy sziklás falainak megmászását. Nem állítom, hogy hegymászó alkat vagyok, emiatt a serpák kellenek (szerelők), akik cipelik minden szaromat, időnként engem is és jó serpát találni nem olyan egyszerű mint venni egy zacskó szotyit. Az elmúlt években az autó elfogyasztott már szerelő serpákat, villanyász serpákat, lakatos serpákat, mire mostanra azt tudom mondani, hogy egy ügyes, de egymást nem ismerő és egymástól földrajzilag is több száz km-re dolgozó műhelyek kisebb-nagyobb problémákkal, de végülis elvégezték a rájuk kiszabott feladatokat. Jay Leno azt mondta, hogy autókat minőségben újjáépíteni anyagilag soha nem fogja megérni és emellett nem érdekli, hogy mit javítottak korábban az autón, mert mindegy is, úgyis mindent előlről kell majd kezdeni. Ha akarnék sem tudnék ezzel vitatkozni, maga a tömény esszenciája a Gyurma történetének.
Korábban ott hagytuk abba, hogy az autót szétkapták a fényezőnél és elkezdték kivágni belőle a fekélyes, rozsdás részeket. Ez a része viszonylag gördülékenyen ment. Kivágták a küszöböt, felkerült egy új a helyére. Korábban látható volt, hogy mennyire el volt már rohadva ezeken a részeken az autó, 20 év nagyon lerendezte a vasat. Ennek a szériának rendre rohad a csomagtér ajtaja, a touring és limuzin is. Az én esetemben a szokásos helyen, vagyis a hátsó rendszámtábla világítás mellett indult meg a ragya. A csomagtérajtó több helyen úgy van kialakítva, hogy két lemez lapított peremei egymásra vannek fektetve, közé jut a víz és mire a felületen megjelenik a rozsda, mélyebben már rendesen elrohadt az anyag. Általában csak kicsiszolják a felszínt és lefestik, vagyis kisminkelik a szart, ami később úgyis bűzleni fog.
Ki lett lakatolva a kerékjárati ív, a motorháztató, el lett tüntetve rengeteg apró horpadás. Aztán kivettük az alapozáshoz a motort, kicseréltük a motortartó bakokat. Betettük az m5 kormányművet, felhegeszetettük a Webasto kályha tartó konzolját. Mivel nem volt dönthető a hátsó ülés, az új ülés pedg az, ki kellett vágni a hátsó elválasztó lemezet, fel kellett hegeszteni az üléshez szükséges konzolokat.
Felhegesztettük a tetőablakos tetőlemezt, majd teljesen ki lett belezve az autó, mehetett alapozásra, majd fényezésre. Minimális gittet kellett használni, jó alap volt a fényezéshez.
Megkapta az első rétegeket, a falcokat gyári megoldás szerint vékonyan kifújtuk.
Végül megkapta az Autocolor lakkot is.
Eddig az állapotig eltelt már vagy 3 hónap a kezdés óta. Kezdetekben 1,5 - 2 hónapról beszéltünk a fényezővel, de folyamtosan csúszott a projekt. Ha Zsolt nem lett volna annyira korrekt hozzáállású, mint amilyen volt, már berúgtam volna a fényezőkamra ajtaját, de nagyon jó viszony alakult ki köztünk, tudtam, hogy komoly terhelés alatt dolgoznak, és egy összetört kocsi javításán jóval többet keresnek mint az én szöszölős felújításomon. Mivel ezt sosem rótta fel nekem, én is csak diszkréten nyomasztottam az elkészülés határidejével.
Végre következett az összerakás. Motor ment vissza, ajtók vissza, üvegek vissza. Kerekek fel, lámpák be, kéderek a helyükre. Kapott a kocsi egy új üzemanyag szint jeladót is, megvettem a kasztnira való gyári matrciákat is a xenonhoz, a keréknyomás értékeket a B oszlopra, a Webastohoz való matricát is, meg pár apró szarszágot még.
A veséket is lefényeztettem fényes feketére, jobban mutatnak mint a matt fekete megoldás. Lőttem pár közeli képet a fényezésről, közelről nagyon izgalmas, mennyi részecskét tartalmaz a szín. Az ablakkeretek és a B oszlop takaró is fényes fekete lett, gyárilag is csinálták fényesre, de egyrészről nagyon ritka, másrészről épp emiatt elmebeteg áron lehet elkapni 1-1 szette.
Menet közben jött az újabb agymenésem, hogy ha már szét van robbantva az autó miért is ne pakolhatnám tele zaj és rezgéscsillapító anyagokkal. Elgurultam egy specialista céghez, hogy beszerezzem a szükséges anyagokat. Eltérő vastagságú bitumen lapokat és filc anyagokat használtunk, a képen látható mennyiségekben. Került anyag az ajtókba, az első tűzfalra, a kerékjárati ívekre, a tetőre. Utólag azt mondom, hogy megérte, mert sokat dob komfortérzeten, de jó 30 kiló plusz anyag került az autóba, az ajtó is érezhetően nehezebb lett tőle, súlyon spórolóknak nem ajánlom.
Ugye dupla üveges ajtókat vettem, ez több szempontból is öngól volt. Először is hátul rolós az ajtópanel, ehhez más a vízlehúzó, azt be kellett szerezni. Az ajtók egy faceliftes autóról jöttek le, én ugye facelift előtti vagyok. Volt pár eltérés, amit össze kellett hozni. Sajnos az új ajtók közül a bal egyes ajtó rozsdás volt, a korábbi pedig nem, így abból megtartottuk a korábbit, így viszont át kellett szerelni bele mindent a korábbi ajtóból. Általam sosem gondolt problémák adódtak az ajtók felszerelésénél, a gyárban beállítják az ajtókat az autóhoz, de egy ajtócserénél mindent után kell állítani, ami intergalaktikus szopás tud lenni, mert minden mindennel összefügg. Hogy futnak a párhuzamok, mekkorák a rések, hogy zárnak az ajtók, van e szélzaj. Sok-sok órás végtelen kombináció, amit még most sem tudtunk tökéletesre megcsinálni. Felkerültek a lökhárítók is, beszereltük a xenonok fényszóró mosó fúvókáit, közben persze elrepedt műanyag. Anyázni, javítani, újra megcsinálni, ez jellemző volt nagyon sok folyamatra az elmúlt 3 évben. Végül kapott az autó egy polírt és nagy százalékban a kasztnimunka készen volt.
Emlékszem rá, hogy egyszer csörgött a telefon, Zsolti hívott. " Kész az autó, vidd a francba" közölte. Mit nekem szarkazmus, semmi sem tudta elrontani a kedvem. Leszerveztem magam a műhelyhez, kb délután 4 órára értem le gondoltam 1-2 óra és indulhatok Pestre. Aha persze,éjfél körül el is indultam haza. Az utolsó műhelybe állás így nézett ki.
A közel 4 hónapnyi állás megtette a hatását, a hidrotőkék veszettül csattogtak. A tetőablakhoz vitt szigetelésem nem passzolt, Duck Tape-el kellett leragasztani hogy ne ázzon be. A bal oldali xenonom megvakult. Belepróbáltunk 3 trafót a hiba megmaradt, végül 1,5 óra hibakeresés után kiderült, hogy kontaktos a csatlakozó. A szervo nem működött, semmi rásegítésem nem volt. A kormányművet összerakásnál nem tették jelre, balra 1 fordulatot fordult, jobbra 3-at. Este 11re rendeltünk egy pizzát, csodáltuk még az autót egy kicsit, majd beleszórtunk minden alkatrészt és megindultam haza. Nem voltam azért teljesen nyugodt egy éjjeli indulással, nem is mentem az autópályán, ha lerohadnék ne kelljen a leállósávban várni a segítséget. Mondjuk jó szívvel senkit sem hívtam volna az éjszaka közepén menteni. Tettem plusz hűtővizet, olajat és pár szerszámot az autóba, biztos ami tuti.
Csináltam egy nappali videót, hogy milyen volt az autó belseje. Itt már kulturált, vannak benne ülések.
Nagyon jó érzés volt ennyi idő után újra menni az autóva , akkor is ha nem létezett a beltere, 1 db szétfingott szövetülés volt becsavarozva a kocsiba. Rádugtuk a klímavezérlőt, hogy ne fagyjak meg hazafelé. 50 km-ként megálltam egy biztonsági csekkolásra, minden benzinkúton odajött valamelyik benzinvérű kutas dumálni az autóról.
Végül egyben hazaértem, azóta az autó itthon lakik. Közben összeraktuk a belteret, bekerült a nagynavi, a tetőkárpit, az elektromos csomagtérnyitó, ezekről is lesz poszt egyszercsak... folyt. köv srácok.
