Úgy gondolom, hogy a lassan eltelt egy év, már elég volt ahhoz hogy rendbe szedjem a fejemben a gondolatokat. 

Ha valaki éles szemmel nézi a postokat, feltűnhet neki, hogy Ingmar Bergman filmjéhez hasonlósan (Tükör által homályosan) itt is végbement némi skizofrénia. Elindult a blog egy kék 535i-vel, aztán hirtelen szürke lett az autó. Néhányan kiszúrtátok a képekről a kettős életet, így gondoltam leírom, hogy hogyan néztem be nagyon életem első BMW-jével, hogyan követtem el az összes létező hibát vásárláskor és hogyan alakul most a kék bömi sorsa. 

LVM - 717

Ez az a rendszám, amit ha megláttok a leendő vásárlásra szánt kocsin, köszönjétek meg a kávét és fizetés nélkül meneküljetek az eladótól. A sztrori elejét már olvashattátok, vágytam nagyon egy erős, nagyobb autóra. Itt követtem el a legnagyobb hibát, türelmetlen voltam, már szinte parázslott a zsebemben az autóra szánt pénz. Kocsi KELL leginkább tegnapra! Barátaim, vannak dolgok amiket jó gyorsan csinálni, az autóvásárlás nem tartozik közéjük. A vétel maga nem sokkal több időt igényelt, mint ahogyan most ezt a postot megírom. 

Hirdetés megtalál, (korrektnek tűnő) eladó felhív, időpont megbeszél. Ennél kényelmesebb nem is lehetett volna, mert csak le kell sétálnom a Lurdy házból a parkolóba, mivel a srác is éppen ott volt. Autó körbenéz (teljesen dilettáns módon) majd kipróbál. Mit az amit mindenki javasol ebben a helyzetben ? Ne szeress bele az autóba! Hát hogyne....

A Fordhoz képest hatalmas és ment mint a barom. Jelzem, csak a Fordhoz képest, mert önmagához képes szar volt a kocsi. A lepusztult belső tér kit érdekel, az üvőltő motor nem probléma, a konzekvensen jelen lévő, mindenből áradó nyöszörgést már meg sem hallottam. Az autó megfogott, így másnapra kihozta hozzám a srác Dunakeszire, hogy egy szerelő szakértő szemmel át tudja nézni. Utólag kiderült, hogy az autó mellett a szerelőt is szarul választottam. 

Nem mondom, hogy nem értett hozzá, de annyira magasról sz@rt a dologra, hogy fel sem láttok olyan magasra. Ehez társult az én nemnormális meglátásom, hogy mindent rendbe lehet hozni egy autón. Nos, ez így is van, csak az a kérdés hogy mennyiért. Megmutattam a kocsit barátnőmnek, aki egyből kijelentette hogy neki nem tetszik. Nem úgy általában az ötös, hanem EZ az ötös. Mióta ismerem, félelmetes pontosággal jönnek be a megérzései, ha néhány évszázaddal hamarabb született volna, lehet tüzet raknak alá.

De amilyen elvakult voltam, meggyőztem megunkat, hogy jó lesz ez, remek üzletet csinálunk, meg különben is, a nők ne szóljanak bele az autóvásárlásba. Visszahívtam az eladót és tudományosan bejelentettem hogy megveszem a kocsit, irány az okmányiroda átnézetni a formaságokat. Ott kiderült ,hogy az autó nem lett átírva a jelenlegi kereskedés nevére, ezért ragaszkodtak hozzá, hogy hozzunk a jelenlegi cégről cégkivonatot és aláírási címpéldányt. 

Az eladó kiadós értetlekedése után irány a céghez, ami nem máshol volt mint azon az istenverte AUTÓPIACON. Mindenkit kiröhögtem volna, ha onnan vesz autót, erre tessék. Mr balfasz autót vesz.

De ezt már lenyeltem, kifizettem a kocsit, átírtuk az okmányirodában. Aztán jött a váltócsere, sok apróság cseréje, majd néhány nagyobb dolog cseréje, mire egy arra alkalmas szerelőnél kiderült, hogy a kocsi totálos volt, meghúzatták padon, szétszakadt az egész alváz, ami mostanra ropira rohadt. Na erre mit mondjon az egyszeri autóvásárló? Néhány napig gondolkodtam, majd úgy döntöttem, hogy eladom az egész szemétdombot. Tudtam, hogy jelentős lesz a mínusz. Dühös voltam magamra, dühös voltam erre a tróger társaságra. 

Meghirdettem az autót, leírtam minden szarját és kemény 550 000 forintért sikerült eladnom körülbelül 800 000 ft bukóval. És most jön a vicc. Ki vette meg? A korábbi eladója. Egyszer csak hívott, hogy érdekelné az autó, szeretné megnézni. Bocsássatok meg, hogy leírom, de szó szerint ezt kérdeztem tőle : " Mi a kurv@ anyádat akarsz rajta megnézni? Megvettem, rengeteget költöttem rá, majd most 300 000 forinttal olcsóbban vissza tudod venni. Mit akarsz rajta nézegetni???"

Végül nem is sokat vacakolt, kifizette és végre elgurult életem egyik nagy hibájával. Még most is hirdeti nevetséges áron: 

http://www.hasznaltauto.hu/auto/bmw/535/bmw_535i_automata-9037926

Minden ami a leírásban van, az én munkám, az általa említett Bosch szervízkönyvben egyetlen bejegyzés van!

Vicc az egész banda, jól jellemzi a magyar nepperpiacot. 

Én az eladás közben majdnem vettem egy S6-ot, de egy nap feldobta a hirdetésfigyelő a mostani drágámat. Este megjelent a hirdetés, jó állapotúnak tűnt az autó, fő problémája, hogy váltóhibás volt. De ehhez mérten jó az ára is, 340 000 forintért sikerült elhozni. Este került fel a hirdetés, másnap megvettem. Otthon el kellett adnom a gondolatot, hogy egy tekintélyes veszteség után, vegyünk egy járásképtelen, ugyanolyan autót ! Én már közben elég sokat okosodtam az E39-ekkel kapcsolatban, láttam a hibákat a kékben és láttam hogy a szürke mennyivel jobb álapotú. Szebb volt kívül, belül, motorja annyira halk, hogy megnéztem a motorháztető alatt, tényleg v8-as van e. Hívtam egy trélert, elvitettem a szerelőmhöz, megkérdezte hogy mennyi, majd hozzátette : "Annyiért ajándék". 

Volt a kocsi alatt egy garnitúra gyári M5 kerék, amit 150 000 forintért, míg a gyári Hella xenont 40 000 forintért adtam el. Osszatok, szorozzatok, nem volt rossz indítás. Szóval megvettem a kocsit, a továbbiaknak már ti is a tanúi vagytok. Az autóval kapcsolatos érzéseimet is leírtam már, viszont ami a legfontosabb, barátnőm is nagyon megszerette.