Mikor megvetem a BMW-t voltak betegségei, hamar elkészült egy kezdeti To-Do list. Aztán hízott és hízott, de örültem neki, hogy nem főelemek fossák össze magukat. 

Aztán egyik reggel irány a munkahely, kicsit hajszoltam a kocsit a városban és hopp egy "getriebenotprogramm". Váltó vészüzemmódban, hátramenet van, előre csak vész harmadik. Irány haza Dunakeszire, aztán másnap vissza az Illatos úti srácokhoz. Hamar kiderült a hiba, az előző tulajnál is kikészült az indítókosár, aztán szemét módon összehegesztették majd összerakták. Nyilván a céljuk az volt vele, hogy eladásig túléljen a váltó. Eddig élt, isten nyugtassa, nálam 5000 km után feladta. 

Amiatt viszont dühös vagyok, hogy friss olajat, szűrőt és tömítéseket tettem bele, így 70 rongy értékű alkatrész mehet a kukába, mert a másik váltóhoz már friss cucc kell. Először bepróbálunk egy jelentősen kevesebbet futott váltót, ha az nem lesz jó, akkor jön a váltógenerál.

Van az a pont, amikor elgurul a pöttyös és elkapja az embert a "csakazértis" érzés. Nálam most jött el. Csak azért is felújítom a váltót, azért is megcsinálok minden teendőt a kocsin, újra talpra áll. Nem biztos hogy rentábilis lesz, sőt biztos hogy nem, de valami perverz módon élvezem a dolgot....