Bevallom így az elején, fogalmam sem volt róla mire vállalkozom.
Korábban már írtam róla, hogy milyen érvek mentén került hozzám ötös Bmw, relatív nagy, erős autót keresetem. Előre treníroztam magam mentálisan a kiadásokra, de a legkomolyabb pozitív vizualizáció is nehezen tudja csak eltakarni azt a lavinát, ami akkor indul meg az ember felé, ha a neve a törzskönyvre kerül.
Nagyon sokan, köztük én is követtem a Totalcar-on a Rulettkerék bálna Merci mentését, nem kevés orális szexet vállaltak a srácok. Prémium kategória, annak is a teteje, elfáradva, elhagyva, mások által lesajnálva. Sokszor magamra ismertem a cikkekben, főleg abban a makacs bekötött szemmel falnak rohanásban, ami kell egy ilyen kategóriájú autó talpra állításához. Mert a hajdani prémium érzést visszahozni, nagyon - nagyon - nagyon sok húszezresbe kerül, a fenntartása már valamivel kisebb vágott seb az ember bankszámláján, de azért illúzióink ne legyenek, azért összevérezi néha a családi kapcsolatok fehér vásznát. Van akinek ez nem is hiányzik, használja a bontóig, majd eldobja és vesz egy másikat. Ez jellemző az alkatrész árakra is, sokan bontanak, sok az alkatrész, aminek a nagy része csak hajszálnyira van a haláltól, de beszerelik okosba, csak menjen még 3 km-t a kocsi.
De prémiumság érzése olyan, mint a fingszag amit a kutyám hagy mellettem a kanapén fekve. Nehéz megfogni, de határozottan érezhető a jelenléte.
Ez az ötösnél is fura kérdés, mert sokan már eleve halott állapotban veszik meg, fogalmuk sincs róla, hogy milyen lehetne a kocsi. Milyen az amikor tökéletes a futómű, újak a lengőkarok, a gátlók, az összes szilent. Amikor siklik az úton, nem csak támolyog mint Pista bácsi a borfesztivál után. Amikor nem lóg a kormánymű, vagy az összekötők, teszi a dolgát feszesen, pontosan, ahogyan azt kell. Vagy egy egyszerű dolog, amikor kinyitjuk az ajtót és kattog-e az határoló. Gyakorlatilag az összesben kattogot amit eddig láttam, biztos nem zavarja a tulajokat, lehet nem is tudják hogy lehetne másmilyen. Pedig le lehet cserélni a határolót, le lehet cserélni a kédereket, hogy olyan tompán puffanjon az ajtó mint újkorában, hogy tökéletes legyen a szigetelés. Csak az a baj, hogy egy ajtó teljes átkéderezése ötvenezer forint fölött van, matematikai agyhalottként is kijön kétszázezer forint csak a szigetelésekre. Úgyhogy jólesz az ami bent van, úgyis alig több mint 15 éves.
Lehet élvezni az esőszenzoros ablaktörlőt, az elektromosan behajló tükröket, a sebességfüggő szervókormányt, a memóriás bőr belsőt, az ülésfűtést, a gyári navigációt, az állófűtést, a dupla hővédő üvegezést.
Egy gond van ezekkel, hogy garantáltan el fognak romlani. És felújítani, kicserélni garantáltan nem lesz olcsó, sokan meg sem csinálják, elég csak megnézni hány autó jár annyira pixelhibás kijelzőkkel, hogy leolvashatatlanak az adatok róla. Pedig 25 000 Ft-ért élettartam garanciával javítják, van akinek mégsem fontos. Mit kezdenek akkor egy olyan ablaktörlővel amire 15000 Ft egy pár lapát?
És ez a gond az itthon futó e39-esek nagy részével. Nincs igény a jobbá tételre, vagy nincs tőke a jobbá tételre, vagy mindkettő igaz. Abba már bele se menjünk, hogy valaki megvesz egy lerobbant darabot, azzal a céllal hogy felújítja. Anyagi csőd, ha valaki ezt a cikket olvassa és ezt az egyet hazaviszi belőle, már tettem valamit az emberiség érdekében. ROMOT NEM ÚJJÍTUNK, JÓT VESZÜNK ÉS SZINTEN TARTUNK! Aki ötös vásárlásán gondolkodik, ezt a mondatot írja le százszor, utánna indulhat autót venni.
Itt saját példával tudok csak szolgálni. Mire az autó olyan lesz amilyennek elképzelem, addigra egy új Golf ára belemegy. Pedig nem romot vettem, csak minden alkatrésze 19 éves. Vagy ha ebből az összegből használt BMW fronton nézelődünk, már jobb kiálású E60 - akat is haza lehet vinni. Majd haza is viszik, amire utánna ugyanúgy ráborítanak egy szabad szemmel is látható összeget, ami hét számjegyű és sok esetben nem egyessel kezdődik. Vagy a másik eset, hogy csak az életben tartáshoz szükséges ápolást kapja meg a kocsi, emiatt már az E60-akat is kikezdte a piac. Nem hibátlan konstrukció, de sokszor itt (is) a felhasználó a leggyengébb láncszem.
Mióta megvan az autó az egyik felismerésem, hogy ez a kategória, bár sokan próbálkoznak vele, a magyar átlagfizetésből csak igen nagy lemondások árán finanszírozható. Mert mióta megvan, mindenki a 13 l-es átlagfogyasztáson esik hanyatt, pedig az csak egy apró porszem a kontaklencsén. Zavaró, de nem annyira mint az a szervízköltség, ami ökölként vág pofán, ha egy pillanatra is elbizonytalanodsz a "kell e nekem ez?" kérdésben.
Visszakanyarodva az eredeti irányhoz, hogy milyen az élet egy öreg, hajdan prémium autóval. Meg fogtok lepődni, de meglepően nyugalmas. Nem kell a mutatókat és értékeket lesni, hogy mikor akar felrobbanni a motor, vagy mikor nem fog már a fék, vagy beindul- e reggel. Mert az autó csendben válik rommá, van idő anyagilag és logisztikailag felkészülni a javításokra. Mert azok bizony vannak, minél mélyebben kapargatja az ember az egészségesnek tűnő felszínt, annál több fekély bukkan elő. Ehhez társul, hogy nem szeretem, ha valami nem úgy néz ki, nem úgy működik mint amikor legyártották. Egy 20 éves autóban, pedig csak ilyen dolgok vannak, minden öreg, elfáradt, elég csak benézni a motortérbe, vagy ránézni a beltér műanyagaira. Én cserélek mindent ami nem tetszik, hajlandó vagyok egy km óra kerért tizenötezer forintot adni, mert a jelenlegit 20 év alatt összekaristolta a tulajok körme.
Végezzünk egy rövid tesztet!
Zavarja - e a fenti képen látható műanyag állapota?
Ha igen, akkor különösen drága lesz az öregbmw-s kaland. Ha a látvány belefér egy 20 éves kocsinál, akkor csak szimplán drága lesz az együttélés. Mióta él a blog, sokan kérik hogy adjak tanácsot, mert e39-et szeretnének venni, ez a poszt kicsit neki szól, a műhelytitkokról pedig a korábbi 39 poszt ad rövid pillanatképet.
Sok sikert Srácok!
