Autós blog, indítsunk klasszikus vonalon, essünk túl a kötelező garázsnaptáron.

Először is kérek mindenkit, hogy tegeződjünk. Egyszerűbb lesz így az élet.

2 dolog sohasem volt jellemző rám. Nem írtam naplót, blogot és ehhez hasonló dolgokat és nem voltam különösebb autóbolond. Persze azt általános kínálattal többé kevésbe tisztában voltam, de nem tudtam fejből a nyomatékadatokat és a hengerszögeket.

A kényelmesség (mások szerint lustaság) viszont jellemző rám, így az autóprojekt nálam erről a tőről fakad. Néhány gondolat az eddigi autóimról, csak hogy értsétek az véleményem viszonyítási alapját.

19 évesen bevásároltam magam egy kiváló Golf III 1,4 Pink Floyd felszereltségű csodába. Fekete példány volt, viszonylag jól extrázva. Volt benne fordulatszámmérő, tetőablak és hasonló finomságok. Bivaly teljesítményű 1,4 es motor, úgy emlékszem 59 lóerővel. Lusta volt mint a dög, cserében jól hallhatóan szürcsölte a benzint. Képtelen voltam vele 9 literes fogyasztás alatt járni. Az ismerősi körben található 1.8 turbó fogyasztott ugyanígy, csak az kétszer autózott körbe 1 percen belül. Nem volt már fiatal a kocsi akkor sem amikor hozzámkerült, jobbról balról ette a rozsda, mindig ellátott javítási feladatokkal. Utólag visszagondolva messziről el kellett volna kerülnöm, de mikor megvettem átment az akkori fejemmel felállított komoly szűrőrendszeren. Értsd: III Golf kell ami fekete. 3 évig használtam, majd egy reggel úgy keltem fel, hogy nézzünk valami fiatalabbat. 

Mivel az akkori munkahelyem jelentős éves támogatást fizetett új autó vásásárlása esetén, így szalonban kezdtem nézelődni. Nagyon nem akartam túlvállalni magam így alsó vagy alsó közép kategória jött szóba. Nézelődtem néhány hétig majd olyan ajánlatot kaptam egy 1,4 Platinum Fiestára, hogy elhoztam. Játékautó kategóriában szerintem a legjobb kiállású volt, közismert nevén a békalámpás MK 6-os verzió. 2008-ban vettem, aztán sírtam hogy a néhány hónappal később bemutatott Fiesta mennyivel állatabbul néz ki. Teljesítmény szempontjából az első napokban úgy éreztem magam mintha űrhajóba ültem volna. A Golfhoz képest tudott gyorsulni, a futómű feszesebb volt. Mai szemmel már nyilván nevetésgesen gyenge a Ford is, sokszor kellett nyáron döntenem, hogy vagy a klíma megy az autóban, vagy megelőzöm a kamionokat.

Mindezt félretéve 6 évet használtam a kocsit, gyakorlatilag hiba nélkül. Kopó dolgokat leszámítva nem kellett javítani. Kapott a kocsi 200.000 kilométert majd a kocsit kapta meg a barátnőm. Azóta örülnek egymásnak, bár még udvarlási szakaszban vannak. Hozzá amúgy is jobban passzol, én amikor megvettem megkérdezték hogy "kinder tojásban találtam e a kocsit?"

Az utóbbi egy évben viszont még többet megyek, sok autópályávan heti 1-2 Budapest Debrecen viszonylattal. Akartam valami nagyobbat és erősebbet. Klasszikus sztori. 

Megindultam az Alfa 166 vonalon. Abban biztos voltam hogy benzines autóm lesz, a 3000-es darabokkal szimpatizáltam. Valljuk meg őszintén, a facelift utáni 166 állatul néz ki. Nekem is képes volt néhány hónapig olyan szinten lekötni a figyelmem, hogy mást meg sem láttam mellette. Viszont annyira kevés volt itthon a benzines darab, hogy 3 hónap után kezdtem ráfanyalodni a dízelre is. Importban is gondolkodtam, de az egymilliós limitem nem adott túl nagy mozgásteret. Aztán beleszaladtam a klasszikus hibába. Elkezdtem a használtautó keresési limitét 100.000 forintokkal emelni. Kiköpött a kereső egy tűzpiros 166-ost, ami annyira ritka, hogy Olaszorszában a rendszeresen 150-160 darabot számláló kínálatban fél évig egyet sem láttam. 

Esztétikailag rendben volt a kocsi, a gond csak az volt, hogy 1,6 millióért adta a kereskedés betegeskedő váltóval. Miután kinyomoztuk hogy 400.000 forintomba fájna a váltó gatyába rázása tettem egy 1 milliós ajánlatot. A kereskedő   "átgondolom" címszóval letette a telefont, majd belehegesztett egy bontásból kukázott váltót és valószínű eladta a kocsit, mert rég nem látom a neten.

Itt gurult el a gyógyszer. Reggeli kávé, hirdetésfigyelő kibővül. Audi A6, E39 5-ös, Mercedes Clk, és hetekig figyeltem egy 4.0-ás Passatot. Utóbbi egy érdekes W8 -as motorral van szerelve, nem sok fut belőle itthon, és csak a legolcsóbbat tudtam volna megvenni, így kuka lett az ötlet. Egyébbként még mindig hirdetik a kiszemelt példányt.

Clk-ról végül lebeszéltem magam, így játszott az A6 és az 5-ös. Nem ragozom túl a dolgot, sokat megnéztem, sokat utazgattam miattuk, de azt morális ingoványt ami a kereskedők fejében van, nem jellemezném. Hibátlannak hirdetett lepusztult autók, gondolom mindenki végigjárta a szamárlétrát. 

28i vagy 2,7 quattro volt a dillemma, aztán felbukkant egy e39 535i. XI kerület, szinte szomszéd. Hívom a srácot a Lurdy házban lévő irodámból, hogy átgurulnék megnézni a kocsit, erre jön a válasz, hogy ne menjek sehová mert itt van a Lurdy-ban. Lementem, körbenéztem, lealkudtam, másnap kifizettem. Ezúton is ötöst küldök annak a remek szerelőnek, aki vétel előtt átnézte a kocsit. 20 éve működő szervíz, 5 perce a lakásomtól, praktikusan hozzá akartam vinni a kocsit. Átnézte, azt mondta hogy rendben van a technika. Kifizettem. 

Kicsit megelőzöm a villamost és lelövöm a poént. Szerkezetileg tényleg rendben a kocsi, de az elmúlt hónap azzal telt hogy hízlaltam a kocsival kapcsolatos teendőlistát. 

Nagyon sok típushiba is javításra vár a kocsin,jellemző e39 betegségek, épp ezért indítottam a blogot, hogy nyomon követhető legyen ezek javítása, valamint mindig szerettem olvasni egy autó talpra állításáról, remélem mások is vannak vele így.

És akkor ittvan a kocsi. 

A képen látható felni már elköltözött róla, az újról már a következő post szól majd.