Nagy Imre beszéde ugrott be, amikor múlt hét szombaton 4 hónapnyi várakozás után elkezdtük összerakni az autót és a helyére ugrott a kormány a legutolsó végleges állapotában.
A karriert a gyári "szivecskés" M-es kormánnyal kezdtem. Azt használtam egy fél évig, majd egy vagyonért eladtam mert ennek a kormánynak az 1 indítós verziói igen komoly összegekért cserélnek gazdát.
Ennek az árából vettem egy kétpálcás SMG kormányt, amiről itt már részletesen írtam. Komoly szopással járt a váltás a két indítós kormányra, de végül bevettük ezt a várat is.
Itt azt gondoltam, hogy minden szép minden fasza, ez a kormány már kielégíti minden igényemet. Onnan, hogy a váltófüles kormányhoz minden be lett szerelve és elő lett készítve, már csak 1 lépés volt egy M3 kormány beszerelése, ami vastagabb fogású, finomabban jár a váltófül és minden tekintetben szebb mint a kétpálcás kormány. Úgyhogy megint eladtam a kormányt és egy minimális összeg ráfizetésével lett egy M3 kormányom.
Foglalkozós volt, tiszítgattam, ápolgattam, de végül kibukott, hogy nem úszom meg a felújítást. Bohóckodtam kicsit a díszléc alcantarával történő bevonásával, de végül elvittem egy profihoz, hogy végre legyen egy olyan kormányom, amit mindig is elképzeltem a kocsiba.
Dunakeszin nyergeket készít a srác, mellékesben pedig egyéb tárgyak bőrözését vállalja. Megnyúzta a kormányt, alátette a gyári bőrözésnél is használt gumírozott réteget, majd rábőrözött. A kormány hátulja is teljesjesen be lett burkolva. A belsőhöz illő cérnát választottam hozzá és egy neki kifaragott helyre pedig bekerült egy Individual plakett is.
Ha már kéznél volt a szakember, akkor a nem túl szép állapotú napszítta, de amúgy elektromos rolós kalaptartómat is áthúzattam finom alcantara anyaggal. Eddig nem voltam nagy rajongója ennek az anyagnak, de öröm hozzáérni, valószínűleg az egész tetőkárpitom az áthúzás sorsára fog jutni.
Végül elhoztam mindent, összeraktuk az autó belsejét (amiről egy külön poszt fog majd szólni) és kijelenthetem, hogy " A kormány a helyén van".