Adott egy helyzet, biztosan mindenki átélte már.
Délután van, holnap közeledik egy fontos vizsga, az agyunk tudja jól, hogy már rég foglalkozni kellene vele. De mi történik mégis? Hirtelen nagyon vonzóvá válik az amúgy utálatos mosogatás gondolata. Aztán már megint tele a kuka, le kellene dobni a szemetet, természestesen amiben épp annyira fáradunk el, hogy ledőljünk egy kicsit, ha már úgyis egy Marvell film megy a TV-ben. Aztán eljön az a pillanat, mint a hasmenés előtt, nem lehet halogatni, menni kell, csinálni kell.
Kicsit így jártam a kocsival az elmúlt 2 évben. Mióta nálam van tudom, hogy ki kell lakatolni. Kurva nagy meló, több hetes móka kacagás. Emiatt mindig toltam magam előtt a melót. Mentségemre legyen mondva, a Bömi mindig ellátott valami feladattal, vagy ha esetleg nem, akkor én gugoltam be önként a glory hole elé. Eközben a kémia nem vett ki szabadnapot a küszöböket megtámadta a rohadás,két pofára falta a vasat, a két hátsó emelőbak úgy be van szakadva, hogy minden szezonos gumicserénél égett a pofám a gumisok előtt, mert hosszú percekbe került, mire emelhető állapotba hozták a kocsit. Gyűltek a harci sérülések is a kocsin, a pesti gyökerek semmire sem figyelnek, tolják neki a babakocsit, nyitják rá az ajtót, koccolják a tükröket, centizik a párhuzamos parkolást.
Emiatt mostanában már sokkal jobban szerettem a kocsiban ülni, mint kívülről nézegetni. Pedig a tulaj szeme olyan, hogy bármilyen szar a látvány, lassan hozzászokik, de mostanra nem volt egy olyan elem sem a kocsin, amin ne találtam volna valami fekélyt. Erre untam rá tavasszal, elkezdtem szervezni a Bömi-mentő projektet.
Kire merjem rábízni a kocsit? Hamza Csabáékhoz mentem először, nagyon szimpatikus volt a hozzáállása. Korrekt szaki, jókat beszélgettünk, többször voltam nála a műhelyben, a lakatolást szívesen elvállalta és fényezőt is tudott ajánlani. Ez április elején volt, június elejében állapodtunk meg. Majd teltek múltak a hetek, amikor kiderült, hogy az általa favorizált fényező már nem fényez tovább, visszaadta a kamrát. Kértem másik ajánlást tőle, de azt mondta, hogy teljes fényezésre jó szívvel nem tud ajánlani senkit. Mindezt az elméleti kezdés előtt két héttel. Fontos volt a kezdés dátuma, mert július 29.-én esedékes az éves e39 találkozó Pásztón, szerettem volna, ha erre az időpontra elkészül a kocsi. Két hét szaladgálás után egy fórumtárs ajánlására felhívtam Katona Zsoltot.
Zsolt Hajdúdorogon dolgozik, lakatolnak fényeznek elég komoly minőségben. Először úgy volt, hogy Csaba pesten lakatol, aztán feltesszük az autót trélerre, levitetem Dorogra ott fényezik, majd újra tréler, pesten összerakják és pipa. Viszont be kellett látnom, hogy ha nem akarom szívatni magam, akkor a fényezést és a lakatolást ugyanaz a műhely végzi, így nem lesz egymásra mutogatás,ha valamelyik csapat elbaszna valamit.
Végül visszamondtam Csabát, nagyon korrekt volt, nem feszült meg a dolgon, pedig égett a pofám mint a Reichstag.
Menet közben több szálon futott a történet, vettem gyári M5 első és hátsó lökhárítókat. Sok munka volt velük, de semmi javíthatatlan és mivel ínséges időket élünk m5 cuccokkal kapcsolatban elhoztam őket, majd a 11. kerületben szépen mindent helyrepofoztak.
Mióta megvan az auót sajnálom, hogy nem tetőablakos. Úgy voltam vele, ha már szétverjük az egész autót, akkor itt az ideje, hogy tetőlemezt cseréljünk. Nem annyira vészes, mint első katt-ra tűnik, a gyári tetőlemez ponthegesztéseit le kell fúrni és felhegeszteni az új lemezt. Ezzel a merevség nem sérül, mivel a gyári oszlopok a helyükön maradnak vágás nélkül.
Egy angol 530i-t szépen meghámoztunk, levágtuk a lemezt oszlopostól, hogy ne sérüljön szállítás közben. Vennem kellett egy tetőablakos fekete tetőkárpitot is, ami légzsákos volt, így gondoltam, hogy nem hagyom ki a fügönylégzsákot az enyémből sem, utólag be is szereljük.
Bedobáltam egy furgonba a kijavított lökiket, a tetőlemezt, a fekete tetőkárpitot és két féltett kincsemet, egy m5 kormányművet és 4 ajtót, ami dupla hővédő üvegezéssel van szerelve. Előbbi sokkal közvetlenebbé teszi a kormányzást, egy teljes körrel kevesebbet fordul két végpont között a kormány, a dupla üveg pedig marha sok zajt tart kint az utastérből, sedanban ritka volt mint a fehér holló, én is két évig kergettem mire találtam egy eladó példányt. Nem darabokban vettem meg, hanem inkább megvettem az egész ajtót kompletten, mert elég sok dolog különbözik a normál üveggel szerelt verzióhoz képest.
Lábon levittem az autót Dorogra és elindult a feltárás és robbantás.
És akkor következzenek az undorító képek.
A lakatolás már elindult, a küszöbök már megújultak, van még néhány pont viszont ami szeretgetni kell, jelenleg így állunk.
Nekiálltunk végre a sallangok lepucolásának, a csomagtérajtó is ki lett lakatolva. Minden elem fényezése le lesz tolva a fémig, aztán visszakerül rá a gyári vastagságú réteg.
Még a boszorkánykonyhába is bekukkanthattam, komoly precizitással keverik a festékeket. Nekem az AutoColor vizesbázisú festéke lesz szórva. Minden elemet visszacsiszolunk a fémig, aztán jöhet a fedés. 331-es kódú Mojavebraun Metallic színű lesz az autó, ami a következő színekből keverődik majd ki.
Ha már úgyis kikerül a motor, cserélek motortartó bakokat,gyári új kédereket küldtem a tetőablakhoz és atókhoz is a karosszériára, vettem lökhárító szivacsot is mert a másik sajnos összetört mikor belémjöttek hátulról. Új vízlehúzók kellenek hátra, mert rolós duplaüveges lehúzó kell, nekem meg csak dupla üveges van.
Jelenleg itt tartunk. Ma este, amikor ezt írom már biztosan látszik, hogy 29.-én ez az autó nem fog találkozóra menni. Mert csúszás van. Többször, szinte mindennel. De már hatni kezdett a leszarom tabletta, megbeszéltük Zsolttal, hogy a minőség a legfontosabb, tart ameddig tart. Bízom benne, hogy idén már újra lesz kocsim.